Téged akarlak... (FELDOLGOZVA!!!)

intro:

Emlékek, szerte foszlott álmok, végig söpört, rajtam egy átok.

De megküzdök azért amiért dobog a szívem, érted, mert nekem Te vagy a minden!...

Vers 1:

Régi szép idők, mik hamar vissza térnek,

sosem tudtalak elfeledni, igazából téged.

Hiába akartam, hiába volt minden,

hogy elfelejtselek? Olyan Isten nincsen!!

Olyan voltál nekem, mint más embernek a só,

a levegő, minek a hiánya igen fullasztó.

Olyan voltál nekem, mint szomjasnak a víz,

csak annyit kértem, hogy bízhassak és te is bízz.

Hogy bízz bennem, amikor azt mondtam neked,

boldoggabbá teszem a hátra lévő életedet.

Te csak mosolyogtál, átöleltél csendben,

én naiv létemre azt hittem minden rendben.

Nem törődtem vele,hogy a szívem bele szakad,

nem vettem észre,hogy a szekér tovább halad.

Már csak arra maradt időm,hogy letöröljem a könnyem,

és felkellett állnom, ami nem ment olyan könnyen....

Refrén:

Rémálom, ami maradt nekem,

hogy voltál te és a szép életem.

Rémálom, ami kísér minden este,

a párnáim közt, fájón könnyezve.

Rémálom, amit nehéz elfeledni,

még is tudom, tovább kell menni.

Tovább megyek,mert újra akarlak,

ha bele kell halnom, nem bánom... haljak...

 

Vers 2:

Ahogy lapozgatom az emlékeket könnyes szemem előtt,

úgy kapok ismét , ehhez szerelemhez erőt.

Megfogom mutatni, én is boldog ember leszek,

elkövetek mindent,  hogy újra veled legyek.

Tudom jól, hogy te sem feledtél el engem,

amikor rám néztél, akkor tudatosúlt bennem.

Szemed ragyogása, elárulja mit érzel,

hogy igazából te is ezer sebből vérzel!

De te még is inkább, szenvedsz magadban,

elfolytod a bánatod, nem öntöd szavakba.

Mert ott van neked, a picike életed,

és félsz, hogy Őt is talán elveszítheted.

De ne félj hidd el nekem,Ő ugyan olyan fontos,

mint amilyen Te voltál és mint amilyen vagy most!!

Könnyes szemmel írom le, hogy hiányzol nekem, 

bárcsak vissza jönnél és újra itt lennél velem...

 

Refrén :

Rémálom, ami maradt nekem,

hogy voltál te és a szép életem.

Rémálom, ami kísér minden este,

a párnáim közt, fájón könnyezve.

Rémálom, amit nehéz elfeledni,

még is tudom, tovább kell menni.

Tovább megyek,mert újra akarlak,

ha bele kell halnom, nem bánom... haljak...

outro:

Most eljött az idő, csak bíznod kell bennem, napok teltek el, de itt vagy a szívemben. Senki sem tudja betölteni a helyed, és tudom jól, hogy ugyan ez van veled. Hiszen én vagyok az, akihez mindíg vissza térsz, nem tudsz búcsút venni, mikor haza mész. A szívem akkor ,fájdalommal van tele, bárcsak maradnál... bárcsak ne halnék bele....

 

Refrén:

Rémálom, ami maradt nekem,

hogy voltál te és a szép életem.

Rémálom, ami kísér minden este,

a párnáim közt, fájón könnyezve.

Rémálom, amit nehéz elfeledni,

még is tudom, tovább kell menni.

Tovább megyek,mert újra akarlak,

ha bele kell halnom, nem bánom... haljak...

 

                                               <.................................................................>

 

Sötét utcán járok...(FELDOLGOZVA!!!)

Vers 1:

Eljött az én időm, hát felállok a földről,

nem engedem tovább, hogy irányítsanak föntröl.

Kellettek volna nekem a segítő kezek,

de senki nem jött felém, hát egyedül is megleszek.

Fájdalmas volt, miért is tagadom a multam,

csak sajnálom, hogy néha magamba fordultam.

Ott hullott a könnyem, ahol senki sem látott,

amikor a napsütés , sötétségre váltott.

Nyújtottam a kezem,üvöltöttem az éjbe,

ne kínozzatok mostmár, engedjetek végre!

Ne gyertek utánam, hagyjatok elmenni,

engedjétek ezt az egszet elfeledni!

A magányban talán sokkal sokkal könnyebb,

mert a csalódást én már nem akarom többet!!

Kinyílik egy ajtó, körbe vesznek könnyes szemek,

azt suttogják fülembe, hogy vége.. elmehetek.

Refrén :

Azon kapom magam, hogy sötét utcán járok,

oda fenn az égen, egy csillagot sem látok.

Nem tudom vajon most merre kéne menni,

már nem tudom, hogy kit kéne keresni.

 

Vers 2:

Egyedül ballagok, magamra maradtam,

a sok rosszért cserébe, én is rosszat kaptam.

Kikéne törnöm, tudom megkéne próbálnom,

hogy elérjem az álmom, csak azt a napot várom!

Mikor mindent feladnék, megnyílik az égbolt,

és lepereg előttem, minden ami szép volt!

 Nincsen benne fájdalom, nincsen benne gonosz,

csak azok a képek, ami boldogságot okoz!

Bezárul az égbolt, feltúnnek a csillagok,

újra reményt kaptam, azt hiszem tovább ballagok.

Előre és többé soha nem is nézek hátra,

remélem a gonosz lelkeket a jó Isten megálldja!

Vissza tért hozzám ismét  a nagy betűs élet,

és erőt kaptam ahhoz, hogy elfelejtselek téged!

Akármilyen furcsa is de én,  nem félek a sötétben,

mert csak az  fél, akinek nincs hely a szívében.....

Refrén 2:

Sötét utcán ballagok, de nincsen bennem bánat,

látom a fényt is, tudom oda várnak.

Halkan, csendben, mosollyal a számon,

álldjon meg az isten, én csak azt kívánom....

                                                   

                                                             <..............................................................>

 

Vedd észre magad...(FELDOLGOZVA)

Előszó :

 

A lelkivilágomba csúnyán bele léptél,

én néztelek téged, de te engem sose  néztél.

Elmnodom akkor, mi van a szívemben,

veled kapcsolatban milyen sérelem ért engem....

 

Vers 1:

A családot tudod, összetartani kellene,

nem pedig állandóan beszélni ellene!!

Tele van a tököm, hogy okoskodni akarsz,

a testvérek között, pedig egyfolytában kavarsz!

Lekéne pihenned, mielőtt felbaszom magam,

ha nem érted a lényeget, akkor figyeld a szavam!!

Én nem fogok meghátrálni, a családom az enyém,

ha tűzön-vízen keresztül, de megvédem én!!

Nem választhatsz el minket, ahhoz korábban kel kelned,

szerintem neked, kéne valamilyen nyugtatót szedned!!

Nem tudod feldolgozni, hogy a középpont nem te vagy,

akkor menj és nézettesd meg orvossal magad!!

Próbáltam segíteni, de te ellöktél magadtól,

mit vársz akkor tőlem, forduljak ki önmagamból?

Elegem van mostmár, hogy lehúzod az embert,

pedig nem tehetek róla, hogy az Isten téged megvert!!

 

Refrén :2x

Kóstolgatni tudsz, de megéri ez neked?

Gondolkozz el rajta, ne veszítsd el a fejed.

A családom az szent és nekem az is marad,

Nem fog érdekelni, ha el is sírod magad!!

 

Vers 2:

Én benne voltam a családba, itt te vagy vad idegen!

Te jöttél ide úgy, hogy csóváltam a fejem.

Hittem benned akkor, tisztelettel álltam,

s ezt a fajta tiszteletet én ugyanúgy vártam!

De gyenge vagy te ahhoz, hogy tisztelni tudj másokat,

építed magadköré, a nem létező falakat!

Csodálkozól, ha valaki úgy szíd mint a bokrot,

megjátszod magad, miközben a nyúlcipőt hordod!

Mert te menekülsz mindíg, én örökké itt maradok,

de te egy pár év mulva ugyan ezt, magadról elmondhatod?

Ne legyél tévedésbe, nem ellened beszélek,

csupán felnyitom a szemed, hogy meglásd mit is érek!

Nekem vannak érzéseim, amiért küzdök mindhalálig,

és a testvériség fennmaradásáért megteszek bármit!

a tisztelet nekem, tudod nagyon sokat jelent,

vésd bele a fejedbe és ezt soha el ne feledd!!!

 

Refrén :2x

 

Kóstolgatni tudsz, de megéri ez neked?

Gondolkozz el rajta, ne veszítsd el a fejed

. A családom az szent és nekem az is marad,

Nem fog érdekelni, ha el is sírod magad!!

 

Befejezés:

 

Ebben a dalban utoljára azt üzenem neked,

Ha mellettem állsz akkor, járhat a tisztelet!

De ha ellenem vagy akkor ne csodálkozz azon,

hogy a tisztelet helyett a szemétséget adom!

Nézz mélyen magadba, gondolkozz el rajta,

hogy én nem csak igérgetek, nem vagyok az a fajta.

Betartom kőkeményen, még ha a szívem meg is szakad,

de kizárlak belőle és ha tudod , érezd jól magad....